2016. július 23.

9.fejezet ~ Váratlan utazás

Secret
Amikor beléptem az előtérbe, mélyet szippantottam a levendulával átitatott levegőből. Idegtépő csend fogadott. Eleinte nem értettem, miért, de miután kipillantottam a kertre nyíló üvegajtón, rájöttem. A szüleim kint voltak a teraszon a szomszédokkal. Fel sem tűnne nekik, ha betörnének. Egy vállrántás közepette felrobogtam a szobámba, hogy véletlenül se lásson meg senki. Az kellene még. Előhalásztam a szekrény aljából az egyik bőröndöt és vakon nekiláttam a pakolásnak. Zayn egy cseppet sem könnyítette meg a dolgom. Legalább annyit elárulhatott volna, hogy milyen ruhadarabok kerüljenek a kofferbe. Szinte már a hajamat tépve vágódtam le az ágyra s küldtem egy üzenetet a fekete szépfiúnak.

„Csak azt mondd meg, hogy melyikből rakjak többet? Rövid ujjú vagy hosszú ujjú? S”

Amíg várakoztam, kopogásra lettem figyelmes. Nagyot nyeltem. Azt hiszem, most jön a fejmosás. Mivel nem válaszoltam, anya résnyire kinyitotta az ajtót és úgy nézett a szemembe. Óceán kék íriszei szikráztak a dühtől.
- Megtaláltad a hazavezető utat? - gúnyolódott, miközben belépett a helységbe s becsukta maga mögött a mahagónit. Felsóhajtottam. Tudtam, hogy ez lesz. Válaszolni szerettem volna, de esélyem sem volt rá. Anyu leült mellém, arrébb dobálva a felsőimet. - Tegnap beszéltem Emily anyukájával. Fogalma sem volt arról, hogy náluk vagy. Alexandra... Elmondanád, mégis mi a fene folyik itt? És miért vetted elő a bőröndöt?
- Úgy érzem, nem tartozom magyarázattal - mondtam némi éllel a hangomban. Anya elkerekedett szemekkel nézett rám. - Jól hallottad. Itt az ideje, hogy a saját lábamra álljak.
- Munka és lakás nélkül? Ó, már értem. Zayn megvett téged - eltátottam a számat. Anyu úgy beszélt rólam, mintha egy rossz lotyó lennék. - Vele voltál ebben a két napban, nem? Akkor mit szépítenél a dolgon? Az ágyasa lettél.
- Elég! Ezt most azonnal fejezd be! Nem vagyok hajlandó végighallgatni a mocskolódásod - könnyeim makacs módon utat akartak törni, de eszem ágában sem akartam sírni. Megadtam volna anyámnak az örömet arra, hogy tovább ócsároljon. - Apától eltűrtem, hogy így beszéljen velem. Tőled már nem.
- Az a senkiházi megváltoztatott, hát nem veszed észre? - rázta meg a fejét, majd lemondóan végigmért és az ajtót becsapva magamra hagyott. Talán még az ablakok is beleremegtek.
A néhány perces sokkból a telefonom pittyegése zökkentett ki. A név láttán akaratlanul is mosoly szaladt az arcomra.

Tegyél mindkettőből egyet-egyet. Jó, ha egy szoknyát is bekészítesz. Nyugi, nem színházba akarlak vinni! Hamarosan látlak. xx Z

Tettem, ahogy Zayn írta. Amikor a fehérneműket pakolásztam befelé, elvörösödtem a felismeréstől. Az én alsóneműim cseppet sem szexisek. Már-már régimódiak és sokat takaróak. Megcsóváltam a fejem. Sürgősen be kell iktatnom egy vásárlást, ahol csak a fehérneműboltokat célzom meg. Egy-két új felső és nadrág sem ártana.
Hogy véletlenül sem haljak bele az unalomba és a várakozásba, vettem egy forró fürdőt és megpróbáltam kizárni a kertből felkúszó nevetéseket. Általában apa eléggé felszokott önteni a garatra, amikor ilyen összejöveteleket szerveznek. Nem egy sütögetés után csapattam le slaggal a füvet a hányástól és a kiöntött piától, míg anya a grillsütőt takarította. Megborzongtam a rám törő emlékektől.
Ahogy a nap kezdett lemenni, az én szemeim is az ágyhoz tereltek volna s nem Zayn kocsija felé. Bőröndömet magam után húzva robogtam le a lépcsőn, majd lopva a kert felé pillantva elhagytam a házat. Táskámat a vállamra csapva siettem az autó oldalának dőlő férfihez, aki azonnal a karjaiba kapott és egy szenvedélyes csókkal köszöntött. Ujjait finoman a fenekembe mélyesztette, amit halk nyöszörgéssel fogadtam.
- Többször viselhetnél ilyen nadrágokat - mormolta a számba, aztán berakta a csomagtartóba a cuccaimat. Mosolyogva megráztam a fejem s beszálltam a fekete járműbe, hogy mielőbb indulhassunk. Miután Zayn is elfoglalta helyét a vezetőülésen, a combomra simította kezét. - Beszéltél a szüleiddel?
- Esélytelen volt. Anya jóformán elkönyvelt egy olcsó ribancnak, apa pedig magasról tett rá, hogy otthon vagyok - rántottam meg a vállamat nemtörődöm módon. A fekete szépfiú szomorúan felsóhajtott és egy puszilt lehelt az arcomra amolyan vigasztalásképp. Beharapott alsó ajakkal megcirógattam igencsak borostás orcáját. - Tudtam, hogy ez lesz. Ne aggódj, nem okoz túl nagy lelki traumát. Majdcsak észreveszik, hogy elvesztették a lányukat... Még, ha képletesen is.
- Meg fognak békélni, higgy nekem - fordult a reptérre vezető útra. Naivan hittem abban, hogy csak hozzá megyünk és élvezzük a kikötő adta lehetőségeket. A jó idő közeledtével egyre több bódé nyit ki, hogy élettel töltse meg az amúgy is nyüzsgő várost. Emily-vel sokszor jártunk ki iskola után. Miután Zayn leparkolta az autót a reptér parkolójában, rám mosolygott. - Készülj fel életed egyik legjobb hétvégéjére!

***

Úgy tapadtam a taxi ablakára, mint egy őrült turista. Zayn telefonhívásokat bonyolított le mellettem olaszul, de fél szemmel azért nyomon követte cselekedetem. Jómagam is elővettem táskám legaljából a készüléket s megpróbáltam néhány fényképet készíteni a Colosseumról. Álmaimban se gondoltam, hogy egyszer valaha is eljutok Rómába. A milliárdos rendesen meglepett, amikor közölte velem a felszállást követően.
- Megérkeztünk - mondta Zayn, miután a taxi megállt a Hotel Quirinale előtt. Az állam kis híján a járdát súrolta, ahogy kikászálódtam a hátsó ülésről. A londiner azonnal a csomagjainkért sietett. Alig, hogy magamhoz tértem a kábulatból, már a recepciónál álltam. A recepciós hölgy szeme rögtön felcsillant Zayn-t megpillantván. Halovány mosoly kúszott arcomra, mikor meghallottam olasz akcentussal átitatott angol kiejtését. - Jó estét, Mr. Malik! Már vártuk Önöket!
- Köszönjük - szólalt meg a férfi, majd átvette a mágneskártyát s összekulcsolva ujjainkat a lift felé vettük az irányt. Szerencsére nem magassarkút viseltem, különben nem bírtam volna követni gyors lépteit. A felvonóegységbe lépve Zayn megnyomta a legfelső emeletet jelző gombot, aztán nekidőlt a lift falának és a mellkasához vont. - Amint felérünk a lakosztályba, nekem el kell mennem egy megbeszélésre. Fogalmam sincs, meddig tart majd.
- Ezzel azt szeretnéd mondani, hogy egy ideig egyedül kell dekkolnom és olyan tv csatornák választékában kell válogatnom, amelyeket nem értek? - biggyesztettem le a számat, melyre másodpercek múlva egy puha csók került. - Nem mehetnék inkább veled? Látni szeretném a várost.
- Sajnálom, de ez a megbeszélés rendkívül bizalmas. Nem engednek be csak úgy akárkit - cirógatta meg az arcomat, ezzel is megpróbált csitítgatni. Elhúztam a számat. - Holnap kiengesztellek valahogy, ígérem.
Aprót bólintottam s fejemet a vállára hajtottam. Negyed óra múlva sikeresen feljutottunk a hotel legfelső szintjére, ahol rögtön megtaláltuk a lakosztályunkat. A fekete szépfiú egy szempillantás alatt kinyitotta az ajtót, majd maga elé terelt. 
- Ugye csak ugratsz?! Komolyan az elnöki lakosztályt foglaltad le, mindössze két napra? - hüledeztem, miközben leraktam a táskámat a komódra. A bőröndjeink az ágy melletti kis ládánál kaptak helyet. Az elhúzott függönyöknek köszönhetően tökéletes rálátás nyílt a belvárosra. Alsó ajkam rágcsálva fordultam szembe a férfivel. - Biztosan el kell menned?
- Igen - fonta derekam köré karjait, aztán megcsókolt és felsóhajtott. Arca gondterhelt volt. - Nem szívesen hagylak egyedül, de nincs más választásom.
Szomorú sóhaj szökött ki számon, miután homlokon csókolt és a bőrdzsekijét magára kapva magamra hagyott a hatalmas helységben. A fényűzéssel barátkozva dobtam le magam az ágyra, majd felhívtam Em-t. A dobhártyám majdnem beszakadt, amikor a lány belesikított a telefonba. Beavattam legjobb barátnőmet is a délután történtekbe s azt kell, hogy mondjam, egy cseppet sem lepődött meg. Igazából, mindketten arra számítottunk, hogy apám dühösen nekem esik és akkor lőttek a mai utazásnak. Anyu kismiska volt hozzá képest.
- Örülj neki, hogy apádat jobban érdekelte a sütögetés, mint te - magam előtt láttam Emily halovány mosolyát, amit általában egy jókora nevetés szokott követni. Az előbbit egy sikolyszerű hangocska váltotta fel. - Jesszusom! Már ennyi idő van? Le kell tennem! Holnap kezdek a cukrászdában és véletlenül sem akarom, hogy a főnököm már az első napomon kirúgjon.
- Menj csak, nem tartalak fel. Köszönöm, hogy meghallgattál - hálálkodtam, aztán elköszöntünk egymástól. Hosszas csendben gubbasztás után megembereltem magam. Az önfejűségem és csökönyösségem vezérelt le a recepcióhoz, ahol utánaérdeklődtem, merre mehetett Zayn. A hölgy először nem igazán akart segíteni, de végül beadta a derekát s elárulta a férfi tartózkodási helyét. Ajkaim izgatott mosolyra húzódtak. - Nagyon szépen köszönöm.
Futólépésben leintettem egy taxit; a pulzusom valahol a csillagos egekben járhatott. Amint bediktáltam a címet, a sofőr egy pillanatra megfagyott. Kételkedve méregetett jó néhány percig.
- Én a maga helyében messziről elkerülném azt a környéket. Mostanában sok balhé volt arrafelé - avatott be, miközben elindult. Kíváncsian füleltem, hátha kapok még információt. - Gyilkosságok, robbantgatások... Egyfajta bandaháborúk, tudja.
- Sehol sem élhet nyugodtan az ember, igaz? - kérdeztem, mire a válasz egy fáradt bólintás volt csupán. Körülbelül egy óra múlva érkeztünk meg a keresett helyszínre. A sofőr eleinte nem akarta, hogy kiszálljak a taxiból. Barátságosan meglapogattam sebváltón nyugvó kezét s kifizettem a fuvart. - Vigyázni fogok magamra, de azért köszönöm. További jó éjszakát!
- Magának is, kedves! - suttogta legyőzötten, majd amilyen gyorsan csak tudott, a gázra lépett és elhajtott.
Kabátomat összébb húzva igyekeztem a hang irányába, mely már akkor megcsapta a fülem, mikor a sofőr leparkolta a taxit. Fájdalmas kiáltások hasítottak a sötét éjbe. Lépteimet megszaporázva értem egy rettentően lepukkant gyárépülethez. Vasból készült ajtaja résnyire nyitva volt, ám a gyér fényeknek köszönhetően alig láttam valamit. Egy alakot azonban ezer közül felismertem volna. 
- Nem hittem volna, hogy pont te árulsz el. Apám évtizedekig megbízott benned, talán még az életét is feláldozta volna, csakhogy megmentse a tiédet - szinte köpte a szavakat. Az előtte térdelő, nála jóval öregebb férfi sírva könyörgött, hogy engedjék el. Velős nevetés rázta fel a helységet. A vér meghűlt bennem. - A nyafogással nem mész sokra... De gondolom, ezzel nagyon jól tisztában vagy.
- Zain, kérlek...! Fiamként szeretlek, a mai napig is. Hát nem emlékszel, mennyi mindent köszönhetsz nekem? Hányszor vigyáztam rád, amikor a szüleid a válást intézték? Tőlem tanultad meg az olasz nyelvet... Velem jártál először a tengeren... Együtt stíröltük a fiatal, olasz nőket... - a milliárdos lesajnálóan megrázta a fejét, majd beletúrt a hajába. - Fiúk, intézzétek el! Véletlenül sem akarom látni a nyomait ennek a mocsoknak.
Szám elé kapva a kezem tompítottam sikításom. Két lövés dördült el mindössze. Két végzetes lövés. Eleget láttam és hallottam ahhoz, hogy eltűnjek erről a környékről. A taxisnak igaza volt. Ahogy hátráltam, véletlen ráléptem egy kődarabra, ami kellő hangerővel porladt szét a talpam alatt. 
- A kurva életbe! Van itt valaki! - üvöltött fel mérgében a fekete szépfiú, én pedig megpróbáltam elbújni. A szívem ki akart ugrani a helyéről, alig kaptam levegőt. A gyárépület oldalához préselődve füleltem. Pár perc múlva kivágódott a vasajtó. Ennyi, kész. Most írom alá a végrendelem. Kellett nekem elhagyni a szállodát...

Sziasztok!
Úgy terveztem, hogy csak a jövő hét elején teszem közé a fejezetet, de végül meggondoltam magam... A rész megírásában rengeteg segített BellaLili, akinek itt is megköszönöm a sok-sok ötletet és a bátorító szavakat ♥! Szívből jövő szeretettel ajánlom Neki, illetve minden kedves olvasómnak a fejezetet, ami lassacskán bevezet Zayn világába :) Remélem, elnyeri majd a tetszéseteket! :) Köszönöm a legutóbbi bejegyzéshez érkezett 1 kommentárt Miss Alison-nak és a 6 pipát ♥! További szép hétvégét és jó pihenést kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

2016. július 14.

8.fejezet ~ Keserédes

Zayn faggatózását hidegen hagyva döntöttem fejemet az üvegnek, miután idegesen magamra csaptam az autó ajtaját. A milliárdos is hasonlóan cselekedett; mindenáron tudni akarta, mi a bajom.
- Felőlem titkolózhatsz egy ideig, de valahogyan úgyis kiszedem belőled - morogta, majd rámarkolt a combomra s beindította a motort. Felszisszentem, amikor megláttam bőrömön ujjainak helyét. Szinte hallottam, ahogy forogtak a kerekek az agyában. Egy pillanatra meghűlt bennem a vér. Zayn cinkos mosollyal az arcán fordította felém a fejét. - Már tudom is, hogy hogyan.
- Ugye nem fogsz bántani? - szökött ki a számon, mire élesen beszívta a levegőt. Sosem nézném ki belőle, hogy megütne egy nőt... Most mégis megfordult a fejemben. Összerezzentem, mikor megfogta a kezem. - Ezt azonnal felejtsd el! A legundorítóbb dolog, amit egy férfi tehet a nővel.
- Az erőszaknál egy fokkal jobb - mormoltam, miközben kiszálltam a járműből. Azt sem tudtam, miket beszélek. Miután megváltam a ruháimtól, magamra kaptam egy hálóinget s egy pár térdzoknit, majd megtámadtam a fürdőszobát. Alaposan megmostam az arcom és a fogaimat, aztán kibontottam a hajam. A tükörből egy zavart és kétségbeesett lány nézett vissza. Fél füllel hallottam, hogy kinyílt a szobaajtó. Vettem egy mély levegőt s bementem a szobába. Zayn beharapott alsó ajakkal mért végig, amikor az ágyhoz léptem. Felvontam a szemöldököm. Majdnem elröhögtem magam. - Valami baj van?
- Igen. A nadrágommal - bökött fejével az öle felé. A szám elé kaptam a kezem; a férfi slicce felmondta a szolgálatot. Az aprócska gomb abban a pillanatban lepattant a szőnyegre, ezáltal a milliárdosnak kellett fognia a fekete anyagot. Nemtörődöm módon megrántotta a vállát.  - Kissé szűk. De azt hiszem, tudunk kezdeni valamit a helyzettel.
Kínzóan lassan levetkőzött egy szál bokszerre, majd megkerülte az ágyat és végigfektetett rajta. Apró puszikkal borította be az arcomat, a nyakamat s a hálóingből kikandikáló mellkasom egy részét. Számat éhes csókkal támadta le, amit nem voltam rest viszonozni. Kezei feltérképezték lábaimat; belsőcombomon kis köröket írt le. Csípőm azonnal elemelkedett a takarótól, amikor végigfuttatta ujjait nőiességemen.
- Kitaláltam egy játékot. Addig nem élvezhetsz el, amíg el nem mondod, mi történt a színház mosdójában. Oké? - mormolta a számba. Felnyögtem. Mutatóujját belém vezetve tűrte feljebb az alvóruhám, hogy akadálymentesen hozzáférkőzhessen melleimhez. Fogai közé csíptette a bal bimbómat s mozgatni kezdte az ujját. Elvékonyodott hangon nyüszítettem, miközben Zayn kínzott. Körmeimet tetoválásokkal tarkított vállaiba mélyesztettem, amitől belemorgott a bőrömbe s erőteljesen megszívta a már fájdalmasan lüktető mellbimbómat. Egy jókora sikoly szökött ki belőlem. A fekete szépfiú kaján vigyorra húzta ajkait. - Na, elárulod? Vagy talán szeretnéd, hogy egész éjjel kényeztesselek?
- Zayn...! - nyöszörögtem a takarón vergődve. A milliárdos csak megnyalta alsó ajkát és a középső ujjával is megpróbált az őrületbe kergetni. Tekintete vágytól izzott; minden mozdulatából érezhető volt, hogy kíván engem. Lassan felőrölt a gondolat, hogy mindössze az előjátéknál tartunk. Idegesen kifújtam a levegőt. Eleget húztam a dolgot. - Oké. Elmondom. Csak-csak csinálj már valamit, kérlek!
Várakozóan fürkészve arcomat tapogatta ki az éjjeliszekrény fiókjának kilincsét, majd elővett egy óvszert.
- Scarlett megjelent a mosdóban és megcsókolt. Dőlt belőle a piaszag - ahogy a szavak elhagyták a számat, Zayn ökölbe szorította a kezét s a telefonjához sietett. Hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok. Olyan gyorsan történt minden. Az üvöltözéstől szinte remegett az egész szoba. Miután a szépfiú lerakta a készüléket, odamentem hozzá és a dereka köré fontam karjaimat. - Miért csinálta?
- Megtetszettél neki - morogta ingerülten, mintha valami szitokszót kellett volna kipréselnie a fogai között. - Majdnem minden partneremmel eljátszotta ezt. De, amit az előbb kapott, azt nem rakta zsebre.
- Kirúgtad? - kérdeztem halkan, miközben ajkaimat a hátán ugráló izmokhoz érintettem. Nyugodtabb sóhajtásából ítélve kezdett lecsillapodni. Nemlegesen megrázta a fejét, aztán szembefordult velem és megcsókolt. Óvatosan az ágyra fektetett, megvált az alsójától és felgörgette magára a védekezőeszközt. Körmeimmel húztam egy alig látható csíkot a mellkasán. - Tombold ki a dühöd!

***

A hátamra gördülve nyitottam ki a szemeimet. Az éjszaka történtek mosolyt csaltak az arcomra. Legnagyobb meglepetésemre semmim sem fájt; kipihentebb és éhesebb voltam mint valaha. A gyomrom megkordulásával egy időben nyílt a háló ajtaja s egy nagy tálcával egyensúlyozva megjelent Zayn.
- Jó reggelt! - mászott mellém, majd megcsókolt és a tálcát az ölembe téve elkezdett etetni. Nagyon meglepett ezzel a viselkedéssel, de felettébb aranyosnak találtam. - Ha végeztél, hazaviszlek. Ideje beszélned a szüleiddel.
- Semmi kedvem a kioktatásukat hallgatni - töröltem meg a számat. Zayn épp megakart szólalni, de leintettem. - Tudom, nem helyes a viselkedésem, mégsem érzem szükségét annak, hogy találkozzam velük.
- Sandy, kérlek...  Két napja nem láttak. Ne legyél ennyire makacs! Ők mégiscsak a szüleid - lehelt egy csókot a nyakamra és magamra hagyott.
Be kellett látnom, hogy Zayn igazat mond. Ettől függetlenül a haragom nem szállt el. Miután befejeztem az evést, lezuhanyoztam, fogat mostam és felöltöztem. Hajamat csak kifésültem s a tálca társaságában lementem a konyhába. A milliárdos útra készen állva pörgette mutatóujján a kocsikulcsot. Megráztam a fejem.
- Ha apámon múlik, nem számíthatunk semmi jóra - jegyeztem meg, miközben beültem az autóba. Anya talán elnézőbb lesz, de apa... Nehéz dió.
A gyomrom liftezni kezdett, amikor Zayn befordult az utcánkba. Mielőtt kiszálltam a kocsiból, nyomott egy puszit a számra.
- Pakolj össze néhány dolgot, este érted jövök - suttogta titokzatosan, amitől a pulzusom az egekbe szökött.
Halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy a fekete szépfiú mire készül. Egyedül abban voltam biztos, hogy fejmosás nélkül nem úszom meg a hazatértem.

Sziasztok!
Végre megérkezett a várva várt lehűlés, aminek köszönhetően tudtam koncentrálni az írásra :) Köszönöm az előző fejezethez érkezett 4 kommentárt - Jaranyi Maja, BezTina, iza jozsa és BellaLili, aki a Facebook-n írt nekem ♥ -, az 5 pipát és a 24 feliratkozót ♥! Megpróbálok igyekezni a folytatással, de mivel 2 új blogot is hamarosan megnyitok - egyikben csak társíró vagyok, Desiree-vel alkotunk ismét :) -, és a kötelezőkkel is haladnom kellene, nem sok időm van erre a blogra és magára az írásra :) Higgyétek el, a YBWM mellett ez a kedvenc írásom, eszem ágában sincs abbahagyni :) További szép hetet és jó hétvégét kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

2016. július 2.

7.fejezet ~ Nincs menekvés

A végét elvetemült gondolataim ihlették! Gondolataim nagy részét a Simlis spinék című sorozat ködösítette el :)

A megjegyzés hallatán alsó ajkamba haraptam, Zayn pedig az égnek emelte tekintetét s megrázta a fejét.
- Scar, fogd vissza magad! Kérlek - jött oda hozzám a fekete szépfiú, majd egy csókot lehelt a szám sarkába. A lány fülig érő vigyorral figyelt minket. Kezdett frusztrálni a jelenléte. - Sandy, ő itt az én bájos asszisztensem, aki már-már a jobb kezem, Scarlett. Kitűnően vezeti a szórakozóhelyeim ügyes-bajos dolgait és csapnivaló pultos, amikor azt a helyzet kívánja.
- Alig vártam már, hogy végre megismerjelek. Valahogy éreztem, hogy ez a találkozás hamarosan el fog jönni - ölelt magához jó szorosan és megajándékozott egy arcra puszival. Meglepetten elmosolyodtam. Mi mást tehettem volna? - Nem akarok zavarni, csak egy-két dolgot kellene Zayn-nel megbeszélnünk. Pár perc az egész, tényleg.
- Csak nyugodtan, én már végeztem - raktam a mosogatógépbe a tányérom és a villám, majd rájuk mosolyogtam s elindultam a lépcső irányába, de a milliárdos elkapta a kezem és az ölébe ültetett. Fejét a vállamra fektette, ujjait pedig összekulcsolta a hasamon. Amíg Scarlett a táskájában kutakodott, odahajoltam Zayn füléhez. - Nem akarok zavarni. Miért nem mehetek fel a szobába?
- Szeretném, ha itt maradnál velem - harapott a fülcimpámba, amitől halkan felnyögtem. - Semmilyen titkos dologról nincs szó, amiről nem hallhatnál.
Igaza volt. Scarlett megmutatta főnökének a War Zone bevételi statisztikáit, illetve felvetett néhány ötletet, min kellene változtatni a közeljövőben. Átbeszélték a könyvelést és összeírtak egy rendelést. Zayn rendkívül meg volt elégedve az új szórakozóhellyel. Büszkeséggel töltötte el, hogy a War Zone ilyen felkapott.
- Köszönöm, hogy szakítottál rám időt - hálálkodott Scar, majd megölelték egymást. Mielőtt kinyitotta az ajtót, felém fordult. - Nagyon örültem a találkozásnak, Sandy. Remélem, este is összefutunk még. A barátnőm már szívesen megismerne.
- Talán holnap, ma ugyanis színházba megyünk - jelentette ki Zayn, én pedig felvont szemöldökkel feléje fordítottam a fejem. Örülök, hogy mindig az utolsó pillanatban értesülök mindenről. Legalább valamiben hasonlítanak Emily-vel. Miután Scarlett elhagyta a lakást, a milliárdos nekilátott kései ebédjének. Hajammal szórakozva felültem a konyhapultra s onnan figyeltem a férfit. - Annyit elárulsz, mit fogunk megnézni?
- Fogalmam sincs, a sofőröm intézte a jegyeket - rántotta meg a vállát. Megforgattam a szemem. Mit is várhattam volna?

***

Emily volt a segítségemre ruhaválasztás terén. Legjobb barátnőm gyakran jár a szüleivel színházba, így pontosan tisztában volt azzal, miben illik megjelenni. 
- Lélegzetelállító leszel, én mondom - kortyolt bele kávéjába Em, majd beleharapott a sütijébe. Hümmögve kémlelni kezdte az arcom. Összevontam a szemöldököm. - Más vagy, San. Ki vagy virulva, totálisan fel vagy töltődve. Megvan a kémia köztetek, igaz?
- Ennyire látszik? - motyogtam elpirulva. Emily vigyorogva bólogatott, mint az autókban található bólogatós kutya. Szédelegve felsóhajtottam. - Sosem éreztem még ilyet, tudod? 
- Örülök neked, de azért vigyázz. Oké? - törölte meg a száját barátnőm, amikor végzett a rendelése elpusztításával. Biccentettem. - Nézelődjünk még, vagy inkább készülődsz az estére?
- A második opciót választanám - tettem a kávém árát az asztalra, aztán a szatyrokkal a kezemben elindulunk a parkolóházba. 
Miután Em elfuvarozott a Malik-lakig, nekiláttam a készülődésnek. A fürdéssel nem vesződtem, mert a plazázás előtt megejtettem egy gyors zuhanyt. Kifestettem a körmeim, megcsináltam a hajam és a sminkem, végezetül pedig belebújtam a fekete, testhez simuló ruhacsodába. Nem volt rossz, amit a tükörben láttam. Sőt.
- Lepasszolom a jegyeket a sofőrömnek. A neje állandóan nyaggatja, hogy mindig csak otthon ülnek és nem járnak sehova - vont a karjaiba Zayn, majd ostrom alá vette a nyakamat. Apró csókokkal hintette be bőrömet s benyúlt a ruhám alá. Ujjai a harisnyám szegélyén táncoltak. - Ugye tudod, hogy nehéz lesz megfékezni a vágyaimat az előadás alatt?
- Tisztában vagyok vele - nyomtam egy puszit az arcára és arrébb araszoltam a férfitól, hogy alaposan végigmérhessem. Elállt a szavam. Tekintetem akaratlanul is dudorodó nadrágján időzött. - Ez a nadrág kellően kihangsúlyozza az idomaid. Nem gondolod?
- Talán nem tetszik? - duruzsolta, miközben a fenekembe markolva magához rántott. Ajkaink azonnal találkoztak. Ujjaimat az ingébe akasztottam, így vontam közelebb magamat a milliárdoshoz. Nyelve tüzes táncot járt az enyémmel. Mielőtt belemelegedtünk volna a csókba, Zayn elhúzódott s egy puszit lehelt a szám sarkába. - Indulnunk kell.

***

Guys & Dolls
Egyszerűen lenyűgözött az előadás. Az igazat megvallva sosem rajongtam a musicalekért, de ez elnyerte a tetszésemet. Talán a hangulata és a szereplők miatt. Zayn kis híján elaludt mellettem, még a rövid burlesque sem keltette fel az érdeklődését.
- Várj meg itt, mindjárt jövök - nyomtam a kezébe a blézerem és a táskám, majd eltűntem a nőrengetegben, akik mind a mosdóba jutásra várakoztak. Közel negyed óra múlva szabaddá vált számomra is egy fülke. Amint végeztem, az egyik üres mosdókagylóhoz léptem s megmostam a kezem. A szívemhez kaptam, amikor megláttam a tükörben egy csapzott külsejű és igencsak alkoholtól bűzlő Scarlett-t. Megráztam a fejem, hátha csak a képzeletem játszik velem, de sajnos nem így volt. Hogy engedhették be az épületbe? Zavartan pislogva szembefordultam a lánnyal. - Te mit keresel itt?
Válasz helyett a kagylóperemhez nyomott, ujjait a tarkómra simította és megcsókolt. Minden erejét belesűrítve próbálta elérni, hogy viszonozzam alkoholban úszó, kétségbeesett csókját.
- Hagyd abba, Scarlett! Mégis mi a fene ütött beléd? - löktem el magamtól a lányt, aki majdnem a földön találta magát. Ködös tekintettel kapott a kezem után, ezáltal nem esett el. Leráztam magamról a kezét, majd némi epés szájízzel és az ajtót feltépve elhagytam a mosdót. Zayn csodálkozott feldúlt viselkedésemen. Blézeremet a hátamra terítve fúrtam fejemet a mellkasába. Alig tudtam egy értelmes mondatot kinyögni, csupán csak susogtam. Nagyon halkan. - Menjünk innen, kérlek!

Sziasztok!
Döglődöm a melegben, pedig a ventilátor is megy... Ennyit rólam és a szenvedésemről :) Köszönöm az előző fejezethez érkezett 4 kommentárt - Lily Clark, BezTina, RS és BellaLili ♥ - és az 5 pipát ♥! Örülnék, ha többen kifejtenétek a véleményeteket :) A fejezet megtekintéseinek számából ítélve nemcsak 4-n vagy 5-n olvassátok a bejegyzéseket :) Tudom, nehéz szavakba önteni a negatívumokat, jobb esetbe a pozitívumokat :) Egy írónak - mint ahogyan azt sokan tudjátok - rengeteget jelent az olvasói véleménye :) Így kérlek titeket, hogy írjatok - és pipáljatok - bátran! :) Előre is köszönöm ♥! További szép estét és jó hétvégét, hetet kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy