2016. augusztus 30.

11.fejezet ~ Saját út

Sziasztok!
Szeretnék elnézést kérni, amiért ilyen vontatottan érkeznek a fejezetek :3 Tudom, még lett volna az írásra időm, de mással foglaltam el magam :3 Köszönöm az előző fejezethez érkezett 4 kommentárt - Sweet Girl, Szalay Timi, BezTina és BellaLili, aki a Facebook-n támogat, nem mellesleg ötletekkel is ♥ -, az 5 pipát és a 28 feliratkozót ♥! Majd jövök a folytatással... :) Még nem lesz tündérmese :) U.i.: OMG! Elértük a 10.000 megtekintést! Köszönöm ♥! További jó pihenést kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

Another Love
Sétám közben megejtettem egy telefont is, melyben megkértem a recepcióst, hogy foglaljon nekem jegyet egy Portsmouth-ba tartó repülőjáratra. Eszem ágában sem volt tovább itt maradni, főleg nem a milliárdossal. Egy ideig nem szeretnék találkozni vele. Ha csak tehetem, messziről kerülni fogom.
Miután bejártam kicsit a város központját, jó pár szatyor kíséretében visszamentem a hotelbe. A recepciós hölgy vészjósló tekintete kicsit sem nyugtatott meg, ahogy átszeltem a hatalmas hallt a liftig. Hevesen dübörgő szívvel szálltam be a szerkezetbe, mely felvitt a legfelső emeletig. Remegtem, mint a nyárfalevél.
Alsó ajkam rágcsálva nyitottam be a lakosztályba. Zayn az ablaknál álldogált, egy szál, füstölgő cigarettával a szájában. Fogalmam se volt arról, hogy lehet-e ilyesmit egy ilyen patinás intézményben. Amikor észrevette jelenlétem, beleszívott a cigibe s elnyomta a hamuzóban. Koránt sem volt jó hangulatban. Sőt.
- Látom, kihasználtad az időt, míg nem voltam a közeledben - tévedt tekintete a kezemben lévő táskákra, melyekben ruhák, cipők és egyéb kiegészítők lapultak. Hűvösen bólintottam egyet, mire elnevette magát. - Nem hinném, hogy bármi okod lenne a sértettségre. Nem tettem ellened semmi rosszat.
- Hallod egyáltalán, miket beszélsz? A múlt éjjel kis híján megerőszakoltál! A nyakam és a mellkasom felső része borzalmas állapotban van, de szerencsére el tudtam rejteni egy kis smink segítségével - tört ki belőlem cseppet sem halkan. Nem sok kellett, hogy megpofozzam a férfit. Ahogy közeledni kezdett felém, én ösztönösen hátráltam. Menekülésre esélyem se volt, mert szorosan a karjaiba zárt. Ujjait a csípőmbe fúrta, ágyékát pedig a fenekemhez nyomta. Szabadulni akartam, minél előbb. - Engedj el, Zayn!
- Nyugodj meg, kedvesem - duruzsolta a fülembe, majd belecsókolt a nyakhajlatomba. Kirázott a hideg. - Látni szeretném azokat a csúnya nyomokat, melyekről azt állítod, én ejtettem rajtad. Fürödj velem!
Először ellenkezni akartam, ám támadt egy nagyszerű ötletem. Aprót bólintva szembe fordultam a férfivel, aztán megcsókoltam és a fürdőszoba felé kezdtem el terelni.
- Készíts egy forró fürdőt, mindjárt megyek utánad - mondtam, némi izgatottságot a hangomba erőltetve. Egy lusta puszit lopva rám kacsintott s eltűnt a sarokkáddal megbolondított helységben. Amint becsukta az ajtót, kívülről bezártam és egy győzelemittas mosoly kíséretében összepakoltam a cuccom. Összerezzentem Zayn hangjától. - Sandy?! Te kis boszorka, csak jussak ki innen!
- A soha viszont nem látásra! - motyogtam, majd a bőröndömet magam után húzva elhagytam a lakosztályt. Átfutott az agyamon, hogy fel kellene hívnom Emily-t, de végül arra jutottam, hogy a reptérre menet is lesz időm rá.
A hallba érve megköszöntem a recepciós hölgynek a jegyet, aztán némi borravalót a kezébe nyomva a rám várakozó taxihoz siettem. Már alig vártam, hogy végre Portsmouth-ban lehessek.

{1 hónappal később...}

Mindössze két hétig boldogítottam legjobb barátnőmet s szüleit. A spórolt pénzemből, illetve a fizetésemből ki tudtam bérelni egy lakást a kikötőben. Egy szoba, fürdőszoba, konyha és egy hangulatos kis nappali. Számomra tökéletes volt.
A rövid, de annál tartalmasabb és fordulatosabb római vakációt követően álláskeresésbe kezdtem. Egy belvárosi drogériában szoktam a napjaim nagy részét tölteni, eladóként. Jobbat nem is találhattam volna.
Az első munkanapomon már meglepetés ért. A kolléganőim csak ámultak és bámultak, miközben átadták a nekem címzett, hatalmas csokor vörös rózsát. A szálak között megbújt egy borítékocska is, melyet kíváncsian nyitottam ki.

„Idiótán viselkedtem, belátom. Kezdek begolyózni a hiányodtól. Legalább az üzeneteimre reagálhatnál, ha már a hívásaimat visszautasítod. Tudom, nehezen megbocsátható, amiket Rómában műveltem. Mégis arra kérlek, próbáld meg! Sajnálom, tényleg! Z.”

Milliónyi kérdés rohamozta meg az agyam. Honnan tudta meg, hogy hol dolgozom? Miért viselkedik mindig másképpen? Mármint, egyszer bunkó és elviselhetetlen, máskor pedig édes és romantikus. Egy hisztérikus nevetés közben beletúrtam a hajamba. Nem tudtam, mit csináljak.
Őszintén szólva, még most sem igazán tudnám. Két hét elteltével sem. A főnökömön és a vásárlókon kívül senkinek sem akartam megfelelni. Zayn biztosan elvárt volna több tiszteletet és bizalmat, amit nem adtam meg neki. Sajnáltam is és nem is, amit Rómában történt. Hazatérésem estéjén zokogásban törtem ki, mert képtelen voltam másképp feldolgozni az ott látottakat, hallottakat. Azóta is rémálmok gyötörnek.
Egy percet sem tudtam pihenni. A vásárlók ellepték a drogériát, főként naptejet kerestek, a hölgyek körében viszont keresettek voltak a vízálló szempillaspirálok és az ehhez hasonló sminkes kiegészítők is. Nem győztem feltölteni áruval a megüresedett polcokat. Az egyik ilyen töltögetésnél ösztönösen kaptam a fejemet a parfümös sorhoz. Egy srác kíváncsian fújt a csuklójára az egyik üvegcséből, melynek illatát ezer közül felismertem volna.
- Remek választás - szólítottam meg bárgyú mosollyal az arcomon, mire rám emelte a tekintetét. Alsó ajkát beharapva végigmért, majd odaoldalazott hozzám. Egy pillanatra lehunytam a szemem az ismerős parfüm hatására. - Azt mondod?
- Igen. Vadító illata van - ráztam meg a fejem egy torokköszörülést követően s a pénztárhoz siettem, ahol már várakoztak néhányan. A fiú játékos mosolyra húzva száját rakta a kosarába a parfümöt, aztán tovább nézelődött.
Percekkel később már előttem állt. Komótosan a pultra pakolta a megvásárolandó termékeket, majd várakozóan oldalra döntötte a fejét. Elpirulva leolvastam az árukódokat, aztán elrebegtem a fizetendő összeget.
- Köszönjük a vásárlást! - mondtam mosolyogva a betanult szöveget, a srác pedig rám kacsintott s a visszajárót a gyűjtőperselybe dobta. Mielőtt elhagyta volna a drogériát, utána szóltam. A betanult mantra részeként. - Szép napot!
Sokan azt hinnék, hogy az én javamra dobnak be némi aprót, esetleg papírpénzt az emberek. Korántsem így van. A helyi klinika gyerekosztályának gyűjtünk. A hetente befolyó összeget egy borítékba zárva postázzuk a klinika igazgatójának, aki nem győzi meghálálni a kedves gesztust. Azonban nem mi vagyunk az egyetlen ilyen üzlet a városban.
- Látom, nagyon fel vagy pörögve - termett egy jól megpakolt kosárral előttem Emily. Fáradtan felsóhajtottam, majd beizzítottam a pénztárgéphez csatlakoztatott kódleolvasót. - Hulla vagyok. Alig várom, hogy lejárjon a műszakom és egy forró fürdő után az ágyba zuhanhassak.
- Az nem most lesz - húzta el a száját, miközben a csuklóján fityegő órára pillantott. Szomorúan a hajamba túrtam s egy laza mozdulattal össze is kötöttem. Em a kezembe nyomta a hitelkártyáját, miután a gép kiírta, mennyivel is tartozik. Mostanában alig fizetett készpénzzel. - Örülj neki, hogy holnap délelőttös vagy. Délután pihenhetsz. Ha szeretnéd, felugorhatok és főzhetek valamit. Megnézhetünk egy filmet is.
- Egy angyal vagy, köszönöm - mondtam hálásan, egy, az üzlet logójával ellátott szatyorba pakolászva a megvett dolgokat.
Mindössze pár percet tudtunk beszélgetni, mert be kellett mennem a raktárba egy-két dologért. Amikor visszatértem a pénztárhoz, legjobb barátnőm azonnal kinyomta a telefonját. Felvontam a szemöldököm. Ebbe meg mi ütött?
- Csak anyu volt. Tudni szerette volna, mikor jössz át legközelebb - megforgattam a szemem. Kódolni tudtam volna, hogy Emily mikor mond igazat és mikor nem. Ez a pillanat az volt, amikor igencsak füllentett. Türelmesen dobolni kezdtem a pulton, mire megadóan maga elé emelte a kezeit. - Meddig akarod még kerülni Zayn-t? Az agyamra megy a hívásaival.
- Tedd azt, amit én... Hagyd kikapcsolva a telefonod - mosolyogtam mindentudóan. Em megrázta a fejet, majd egy újabb rövid eszmecserét követően elindult haza. Felsóhajtottam. - Mindenkit kikészít ez a férfi...
Szerencsére a munka valamelyest elterelte kusza gondolataimat. Zárás után fütyörészve felmostam, aztán letakarítottam a pultokat és kikapcsoltam a pénztárgépeket. A fertőtlenítővel és felmosóval egyensúlyozva tűntem el a takarítófelszerelésekkel felpakolt helyiségben, amikor jelezni kezdett a bejárati ajtónál lévő kis csengő.
- Zárva vagyunk - kiabáltam ki a kicsiny kis szobából, ahonnan csak hátrálva lehet kijönni. Pólómat leporolva fordultam az árukkal megpakolt sorok irányába. - Ó.
- Meglepődtél, igaz? - húzta féloldalas mosolyra a száját. Alig tértem magamhoz a kezdeti sokkból. Felbukkanásán nem nagyon csodálkoztam. A külsején annál inkább. Sosem láttam még ilyen lazának. Érintése zökkentett ki a kábulatból. Ujjai lassan térképezték fel az alsó ajkamat, aztán a felsőt. El akartam lépni tőle, lábaimra viszont mintha mázsás súlyok telepedtek volna. Forró leheletétől és mai napon már másodjára a parfümtől, lehunytam a szemem. - Hiányzol, Sandy.

2016. augusztus 8.

10.fejezet ~ Mocskos ügyek

I Knew You Were Trouble
Halálfélelmem volt. Lépteimre erősen ügyelve próbáltam meg minél sötétebb részére bújni a gyár falának, hátha nem szúrnak ki olyan gyorsan. A szorongásom fojtogató volt, könnyeimet a lehető leghalkabban igyekeztem elnyelni. 
- Bárki is vagy, gyere elő! Lassan és nyugodtan... Talán akkor nem bántalak - hallottam meg Zayn rekedtes hangját, ami egyfajta éles késként hasított az éjszakába. Zokogni tudtam volna a pár perce látottaktól és hallottaktól. Képtelen voltam elhinni, hogy a milliárdos száját ilyen könnyedén hagyták el a száját ezek a könyörtelen szavak. Meglepett azonban, hogy nem ő húzta meg a ravaszt. - Én várok. Tik-tak... 
Egyre közelebbről hallottam lépteit. Alsó ajkamból már patakzott a vér, annyira szétharapdáltam idegességemben. Felsikítottam, amikor megéreztem vékony, ám erős ujjait a nyakam körül.
- Sandy?! - nyögte ki meglepetten, de nem eresztett el. Szaporán szedtem a levegőt, miközben kezeimet az ujjaira simítottam. El akartam menekülni.
- Vedd le rólam a kezed! Undorodom tőled! - suttogtam sajgó fejjel. Valószínűleg az oxigénhiánytól fájdulhatott meg. Miután nagy nehezen leválasztottam magamról a férfi kezét, a térdeimre támaszkodva nagyokat lélegeztem. Zayn a vállamnál fogva felrántott, közvetlen azután, hogy jelezte az embereinek a gyilkosság szemtanújának megtalálását. Magyarán mondva feldobott engem az emberölőknek. - Nem fogom hagyni, hogy beköpj a zsaruknak! Ha csak egy kicsit is gondoltál arra, hogy elmész a rendőrségre, akkor most azonnal felejtsd el! Értetted?
- Nem állt szándékommal feljelenteni téged, vagy az embereid - mondtam határozottan, miután elrángatott az autóig s valósággal belökött a járműbe. Kézfejemmel gyorsan eltüntettem makacs könnyeimet. Fagyossá vált a légkör körülöttünk. Csak bámultuk egymást a félhomályban, mint két idegen. Zayn a kormányon dobolt, míg én az ablakon bámultam a kihalt városrészt. Ezernyi kérdés cikázott fejemben, melyek közül egyet mertem feltenni a mellettem ülőnek. Hangom alig hallható volt. - Miért öletted meg azt a férfit? 
- Keresztbe tett nekem és eljátszotta a bizalmam, ahogyan te is - fordította felém a fejét. Tekintete szikrázott a dühtől, arca komor volt. - Megbántam, hogy elhoztalak Rómába. Egyedül kellett volna jönnöm. 
- Egyetértek - bólintottam, miközben feltekertem a fűtést. Még mindig egy helyben álltunk a kocsival, ami kezdett frusztrálni. - Nem indulnánk el? Ez a környék nem kelt bennem kellemes érzéseket.
- Ó, tényleg? Akkor miért nem maradtál a csinos kis fenekeden? Jó volt utánam szaglászni, ugye? - dőltek belőle a szavak hisztérikusan s dühösen a gázra taposott. A sebességhatárt figyelmen kívül hagyva száguldottunk végig a kivilágított utcákon. A feszültség tapintható volt, nem is kicsit. - Ezért vagyok az alkalmi kapcsolatok híve. Nincs érzelmi kötödés, esetleg féltékenykedés és kíváncsiskodó kérdésözön. Csak szex. 
- Meghazudtolod a saját szavaidat, Zayn! Ha jól emlékszem, te nem akartál elengedni s nem fordítva - világosítottam fel kissé hangosabban a kelleténél. Bennem is felment az a bizonyos pumpa. Idegesen a kormányra csapott, majd beletúrt a hajába. - Ha már a kíváncsiságnál tartunk, nem is tudom, kinek van egy jó, vaskos mappája, teles teli adatokkal, különböző lányokról... Mégis mire mész azokkal az információkkal? Talán így tartod sakkban az áldozataidat? 
A milliárdos mélyen beszívta a levegőt, aztán lassan és egy pillanatra lehunyt szemmel kiengedte azt. Egy cseppet sem bántam meg, hogy bevallottam, amit tudok. Tisztában voltam vele, hogy nem fogom zsebre tenni, amit kapni fogok érte.
- Koránt sem vagy áldozat, Sandy - rázta meg a fejét elmosolyodva, nekem pedig kétszeresére tágultak a szemeim. - Valamit tudnod kell...
- Rosszul kezdődik - sóhajtottam fel, majd erőt vettem magamon s követtem a férfit a hotel épületébe. A recepciós hölgy aggodalmasan nézett rám, mire futólag rámosolyogtam és beszálltam a liftbe. Tisztes távolban Zayn-től döntöttem hátamat a szerkezet falának, így várva mondanivalóját. - Szóval, miről kéne még tudnom? Azon kívül, hogy egy maffiavezér vagy és ha valaki keresztbe tesz neked, azt zokszó nélkül kinyíratod.
- Kérlek - nyögött fel fájdalmasan, miközben kinyitotta a szobánk ajtaját. Cipőmet lerúgva ültem le a kanapéra, onnan figyeltem a milliárdost. Komótosan a bárpulthoz lépett, aztán felbontott egy üveg whisky-t s töltött magának egy keveset. Meddig húzza még ez időt? Kíváncsi vagyok, mit akarhat még mondani. Hajába túrva, fáradtan vágódott le mellém. Nyugodtabbnak tűnt, mint körülbelül negyed órája volt. - Hiszed vagy sem, nem véletlenül futottunk össze a nyitóbulin. Meg kellett történnie. Azt azonban nem árulhatom el, miért. Majd megtudod, idővel.
- Ennyi? Erre a csekélyke információra vártam közel 10 percet? Hát, köszönöm... A semmit - bólintottam cinikusan megforgatva szemeimet, majd felálltam a bőrülőről. Zayn árgus tekintettel követte mozdulataimat. - Holnap hazautazom. Többé nem akarlak látni. Felfordul a gyomrom a gondolattól, hogy érzelemmentesen füttyentesz egyet a csatlósaidnak és bumm, véget ért egy emberélet.
- Nem mész sehova! - vágta erélyesen a poharat a dohányzóasztalra. Hátráltam néhány lépést. - Nem szakíthatsz velem, hiszen nem is jártunk!
- Akkor mit idegeskedsz, hm? Nyugodj meg, oké? Mondtam, hogy nem doblak fel a zsaruknál - értetlenkedtem és hátat fordítottam Zayn-nek. Bőröndömet az ágyra rakva előhalásztam egy pizsamát s a neszesszerem. A fürdőig azonban nem jutottam el. A milliárdos megragadta a kezem, szembe fordított magával és megcsókolt. El akartam húzódni, de nem eresztett. - Engedj!
- Mert, ha nem, mi lesz? - incselkedett, miközben feljebb tűrte a felsőmet s megmarkolta melleimet. Fújtatva csapkodtam mellkasát, amit nevetve fogadott. Futkosott a hideg a hátamon. - Hiába ellenkezel, baby. Tudom, hogy akarod. A tested elárul.
Köpni-nyelni nem tudtam. Igaza volt. Végtagjaim olyanná váltak, mint a nudli. Zayn könnyedén lökött az ágyra; szótlanul hagytam vad tetteit. A felsőm darabokban érkezett a földre, a melltartómmal együtt. A szívem úgy vert, mint a lövések pillanatában. Gyorsan és szabálytalanul. A nadrágom sem élte túl a földet érést, a bugyimról nem is beszélve. Mire észbe kaptam, egy szál semmiben feküdtem a férfi alatt. Teljesen ki voltam szolgáltatva neki.
- Most nem olyan nagy a szád, igaz-e? - vigyorgott gúnyosan, amitől hányni tudtam volna. Fogait a nyakamba mélyesztve szívni kezdte bőröm s közben a melleimet markolászta erőszakosan. Nyöszörögve vergődtem alatta, egyáltalán nem éreztem jól magam. - Mennyivel jobb, ha nem ellenkezel... Ugye?
- Utállak - sziszegtem, mire felnevetett és megvált a ruháitól. Merevedése sokkolt. Nem hiszem el, hogy a vitánktól izgult fel ennyire. Megráztam a fejem. - Ilyenkor is a szexen jár az eszed?
- Az utóbbi időben folyton rád gondolok - simított végig a mellkasomon át egészen a köldökömig. Apró puszikkal rajzolta körbe a mélyedést, majd haladt egyre lejjebb. Felszisszentem, ahogy véresre harapott alsó ajkamba mélyesztettem fogaimat. Ujjaim elfehéredtek a takaró szorítása közben. Zayn mindezekre rá sem hederített. Kisajátította a testem. - Annyira gyönyörű vagy, Sandy. Ha tehetném, minden egyes nap az ágyamban akarnálak.
- És ezt higgyem is el neked? Nemrég azt mondtad, hogy az alkalmi kapcsolatokat preferálod. Tudtommal egy-két éjszakát jelent, nem pedig heteket - mormoltam kissé vontatottan. Egyszerűen követhetetlenné vált a férfi gondolkodásmódja számomra. - Azt sem tudom, ki is vagy valójában.
- Idővel megismersz - kacsintott s a bőröndjéhez sietett. Az egyik rekeszből elővett egy csomag óvszert, amit azonnal ki is bontott. Miután felkerült a védekezőeszköz, tétovázás nélkül belém vágódott. Azt hittem, szétszakadok. Könnyeimet nyelve, idegesen a férfi mellkasára csaptam. - Cseszd meg, Malik!

***

Fájdalmas nyögés hagyta el a számat, amikor reggel felültem az ágyban. Zayn kíméletlen és rendkívül kegyetlen volt velem múlt éjjel. Örültem, hogy már nem feküdt mellettem. Biztosan nem hagytam volna szó nélkül a történteket. Köntösömet magamra véve elcsoszogtam a fürdőig. Lábaimat mintha mázsás súlyok húzták volna. Kis híján felzokogtam, mikor belenéztem a tükörbe. A nyakamat s a kulcscsontom környékét lila, már-már fekete foltok tarkították. Megborzongtam, de rossz értelemben.
Legalább egy órán át a fürdőkádban ültem és sírtam. Hülye voltam, hogy elmentem Emily-vel a War Zone nyitóbulijára. Azelőtt sosem keveredtem volna bele a maffia ügyeibe. Most pedig... Nyakig benne vagyok. Fejemet megrázva kikászálódtam a hideggé vált vízből, aztán felöltöztem és egy jó adag alapozó segítségével eltüntettem egy időre a harapásokból származó foltokat. Miután bevettem két fájdalomcsillapítót, belebújtam a magassarkúmba és az ajtóhoz léptem. Akárhogy próbálkoztam, nem bírtam kinyitni. 
- Bezárt ez a piszok! - ütöttem ököllel a fa nyílászáróra s fújtatva az éjjeliszekrényen levő telefonhoz mentem. A recepciósnak mindössze annyit mondtam, hogy véletlen Zayn-nél maradt a mágneskártya és ezért ragadtam a lakosztályban. Senkinek sem kell arról tudnia, hogy összevesztünk és jóformán megerőszakolt. Pár perc múlva nyílt az ajtó. A szobapincér mosolyogva üdvözölt, én pedig hálám jeléül néhány bankót nyomtam a kezébe. Akcentusa őszinte mosolyt csalt arcomra. - Köszönöm, asszonyom.
- Ugyan - legyintettem, miközben együtt haladtunk a lift irányába. - Aki köszönettel tartozik, az én vagyok. 
Amint leértünk a hallba, napszemüvegem mögé bújva intettem egyet a recepciós hölgynek és kisétáltam a hotel elé. Nem kívántam taxizással elpazarolni az időt, így gyalog vágtam neki a városnézésnek. Remek alkalom volt arra, hogy kiszellőztessem a fejem.

Sziasztok!
Itt is lenne a soron következő fejezet, amiről nem nyilatkoznék :) Mókás ilyen hangvételben írni; számomra nem megszokott, az biztos :) Ezúton köszönöm ismételten BellaLili-nek a segítségét, nélküle nem jött volna létre ♥! Köszönettel tartozom még az előző részhez érkezett 2 kommentárért - RS és Dorothe Horan ♥ -, illetve a 6 pipáért ♥! Fogalmam sincs, meddig fog még tartani ez a fasírt hangulat a szereplőink között :) Idővel minden rendbe fog jönni, erről biztosíthatlak titeket! :) További szép estét és hetet kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy