Sziasztok!
Pörögnek a sulis napok, már azon kapom magam, hogy hétfőn gólyahét a gimiben és szívatjuk a kicsiket :) Gyorsan elszaladt, mikor én voltam kilencedikes... :) Az ötletekért hálás köszönetem BellaLili-nek, aki bármennyire is elfoglalt, szán rám egy kis időt ♥! Köszönet üldözi még az előző fejezethez érkezett 2 kommentár íróját is - Tiny Destiny és BezTina ♥ - , és köszönöm a 6 pipát ♥! A következő fejezetnél találkozunk! További szép estét és jó pihenést, olvasást kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy
Feszültség uralkodott az autóban. Zayn a telefonján csüngött; arca olykor-olykor dühös grimaszra húzódott, legszívesebben ripityára törte volna a készüléket. A sofőr az útra koncentrált, néha sandított csak felénk a visszapillantó tükörben. Amikor a jármű begördült az udvarba, a milliárdos zsebre vágta a mobilját.
- Maradj az autó közelében! - szólította meg a volánnál ülő férfit, miközben kiszállt mellőlem. Éppen nyitottam volna ki az ajtót, amikor megelőzött. Derekamra csúsztatva kezét terelt a ház felé. Miután beléptünk az előtérbe, tekintetem a nappali felé terelődött. Egy pokrócba bugyolált, barna hajú lány ült a kanapén. Kezében egy bögrét szorongatott görcsösen s hangosan szipogott. Amint észrevett minket, zokogásban tört ki. Zayn odasietett hozzá és a karjaiba zárta. - Ssh, minden rendben! Nyugodj meg, Bells! Itt vagyok... Itt vagyok...
- Annyira féltem, bátyus - nyöszörögte kétségbeesetten, majd rám nézett. Ekkor tüzetesebben feltérképeztem arcát. Kísértetiesen hasonlítottunk egymásra. Hátborzongató volt. Zavartan az őt ölelőre kapta tekintetét. - Kivel jöttél?
Közelebb merészkedtem hozzájuk és leültem az egyik fotelbe. Zayn rám mosolygott, amit idegesen viszonoztam. Bella alig bírta levenni rólam a szemét. Valószínűleg neki is feltűnt a hasonlóságunk. Ez az egész kezd egyre furcsább lenni.
- Ő itt a barátnőm, Sandy - nagyot nyeltem. Nem gondoltam volna, hogy valaha is ezt mondja majd. A barna hajú szépség elvigyorodott. - Bella pedig az én imádnivaló húgom, vagyis mostohatestvérem.
- Ó - nyögtem ki meglepetten. Meg sem említette, hogy a szülei örökbe fogadtak valakit. Újabb titokra derült fény. Gondolatmenetemből a maffiavezér telefonja zökkentett ki. Sietősen felvette s mire feleszméltünk Bellával, a férfinek már hűlt helye volt. A lány szomorúan megszólalt. - Állandóan csak a rohanás. Mondd, rád kellően odafigyel?
- Volt egy kisebb hullámvölgy a kapcsolatunkban, de amikor találkozgattunk, nem zaklatta senki sem telefonon - rántottam meg a vállamat, miközben odaültem Bells mellé. Az üressé vált bögre alatt egy fénykép pihent... A szüleimről. Zavartan magamhoz vettem a fotót. - Ez honnan van?
- A nevelőanyámtól kaptam, még kiskoromban. Az anyukám adta neki, hogy tudjam, kik az igazi szüleim - mondta félénken, nekem pedig elkerekedtek a szemeim. Bella a kezemre simította a sajátját. - Mi a baj?
- Hazugságban éltem le az életem - suttogtam könnyeimet nyelve. - Mindig is szerettem volna, hogy legyen egy testvérem. Amikor anya teherbe esett, majd' kiugrottam a bőrömből. Esténként befészkeltem magam az ágyukba és elmeséltem a napomat a pocaklakónak. A szülés idején a nagyszüleimnél voltam, apa nem engedte, hogy velük menjek a kórházba. Két nappal később, mikor hazajöttek, egy világ dőlt össze bennem. Azt mondták, egy orvosi műhiba következtében meghalt a baba.
- Nagyon sajnálom - ölelt jó szorosan magához, nekem pedig eleredt a könnyem. Karjaimat a lány köré fonva próbáltam meg lenyugodni. Amint valamelyest sikerült, megtöröltem az arcom s felsóhajtottam. - Az utóbbi szemen szedett hazugság. A testvérem nem halt meg. Él és virul... Itt ül mellettem...
Bella a szája elé kapta a kezét. Könnytől fátyolos tekintete köztem és a fénykép között cikázott. Miután feldolgozta szavaim, zokogva a karjaimba omlott. Hüppögve szorongattunk egymást. Megválaszolatlan kérdéseim nem hagytak nyugodni. Zayn miért nem mondta el, hogy a mostohatestvére valójában az én húgom? Miért adták a szüleink örökbe Bells-t? Miért hazudtak nekem?
A sírógörcsöt egy tartalmas beszélgetés követte. Bátran kijelenthetem, hogy azonnal egy hullámhosszra kerültünk Bellával. Kiveséztük, ki mit szeret s mit nem, szóba kerültek a pasiideálok s igazából minden, amiről az elmúlt 19 évben álmodni sem mertem volna. A szó szoros értelmében megtaláltam a másik felem.
- El sem tudod hinni, mennyire örülök neked - suttogtam a lány nyakába fúrva a fejem, miután végigfeküdtünk a kanapén. Egymásba voltunk gabalyodva, de egy cseppent sem bántam. Csak reménykedni tudtam abban, hogy most már nem szakítanak el minket a másiktól. Kíváncsian megtámasztottam mellkasán az állam. Mosolyogva nézett le rám. - A Malik család meg sem említette egyszer sem, hogy az igazi szüleidnek van egy lánya?
- Nem, sajnos - mondta csalódottan, miközben kisimított egy tincset az arcomból. Lehunyt szemmel simultam érintésébe. - Yaser halála után Zayn egyre több időt fektetett a munkába, de mellette megpróbált foglalkozni velünk. Amikor megtudtuk, miért halt meg a nevelőapám, Trisha öngyilkos lett. Fejbe lőtte magát egy pisztollyal, amit a fehérneműi között talált. A mostohatestvéreimmel a mai napig nem hevertük ki a látványt. Tris vérbe fagyva feküdt a padlón, kezében a fegyverrel. A legkisebb lány, Safaa még nagyon aprócska volt. Alig emlékszik az anyjára. Szerencsére nem volt otthon, mikor a tragédia történt.
- Hihetetlen, min mentetek keresztül - motyogtam alsó ajkam rágcsálva. A sírás fojtogatott, már harmadjára. - Az én életem ehhez képest tündérmese, egy aprócska bibivel megáldva.
- Most már egyenesbe jön minden - húzta mosolyra ajkait, aztán ránk terítette a pokrócot. Másodpercek leforgása alatt álomba szenderültem.
A reggel nem a nappaliban, hanem Zayn hálószobájában ért. Annyira ki voltam ütve este, hogy nem érzékeltem semmit. Arra sem ébredtem fel, hogy a milliárdos megszabadított a ruháimtól, valószínűleg megfürdetett s belebújtatott egy pólóba meg egy bokszerbe. A köszönetemet garantáltan nem teszi majd zsebre. Miután valamelyest magamhoz tértem, leslattyogtam a konyhába. Húgom az asztalnál ült és egy banánt bontott ki álmosan.
- Szia! - mentem oda hozzá és mindenféle magyarázkodás nélkül magamhoz öleltem. Kuncogva viszonozta, aztán elém rakta a gyümölcsöstálat. - Zayn korán elment dolgozni, de megígérte, hogy reggelire visszaér és hoz valami laktatóbbat.
- Remek - bólintottam unottan. Semmi hangulatom nem volt a férfihoz, de mindenképpen beszélnem kell vele. Egyetlen egy dolgot tudtam benne értékelni, mégpedig azt, hogy nem hagy minket éhen veszni. - Hogy aludtál?
- Kavarogtak a gondolataim. Még most sem tudom felfogni, hogy egymásra találtunk - mosolyodott el szégyenlősen, mire megfogtam asztalon pihenő kezét. Biztonságot keresve kulcsolta össze ujjainkat, majd felsóhajtott. - Hogyan fogjuk tartani a kapcsolatot? Mert nem akarok sokáig messze lenni tőled.
- Költözz hozzám! - vágtam rá gondolkodás nélkül. Ennél egyszerűbb megoldást nemigen találhatnánk. - A nappaliban elfér még egy ágy és a fürdőszoba is elég lenne kettőnknek.
- Nem is tudom... Egy darabig még itt maradok, aztán meglátjuk - harapott bele egy almába, miközben tekintete a nyíló bejárati ajtó felé terelődött. Ajkait izgatott mosolyra húzta. - Megérkezett a várva várt reggeli!
Zayn sugárzó arccal, igencsak kiöltözve libbent át a konyha küszöbén. Egy-egy puszit lehelt a fejünk búbjára, aztán megterített és kipakolta a még meleg péksüteményeket. Gyomrom nagyot kordult, ahogyan beleharaptam a csokoládéval leöntött és megtöltött croissant-ba. Bella sejtelmes vigyorral az arcán futtatta közöttünk a tekintetét.
- Ha valamit mondani szeretnél, rajta! - biztattam felvont szemöldökkel, direkt kerülve a mellettem ülő férfi tekintetét. Bells legyintett egyet. - Olyan furcsán viselkedtek most. Komolyan, mint két idegen. Hol a tűz, hol a romantika?
- Még alszik, elég régóta - köhintettem, mire Zayn a combomra vezette kezét és belemarkolt a combomba. Felszisszentem. - Ne érj hozzám!
- Vihar az Paradicsomban - fojtotta vissza nevetését húgom, mire bokán rúgtam és megráztam a fejem. Pufogva masszírozni kezdte a rúgás helyét. - Ez nem volt szép... Rád férne egy dühlevezetés...
- Kezeskedem róla, hogy megtörténjen - szólalt meg a milliárdos, én pedig kis híján arcon köptem a testvéremet. Nagyot nyelve megköszöntem a finom sütiket, aztán felsiettem a hálóba. Megágyaztam, fogat mostam és a gardróbban talált, női ruhadarabok közül magamra aggattam néhányat. Hajamat alaposan átfésültem s már készültem volna lemenni a húgomhoz, ha Zayn nem termett volna előttem. Felsóhajtottam. - Mit akarsz?
- Olyan rideg vagy velem. Mi a baj? - kérdezte értetlenkedve, miközben fedetlen csípőmre simította kezeit. Háborogva felvontam a szemöldököm. - Komolyan, meg mered kérdezni? Mégis mikor akartad elmondani, hogy a húgom a mostohatestvéred? Már másodjára húzod keresztül a megállapodásunk! Még mindig nem tudom, minek hurcoltál ide...
Tajtékoztam a dühtől. A maffiavezért cseppet sem hatotta meg kirohanásom. Sőt. Idiótán vigyorgott, szemei pedig vágytól csillogtak. Idegesen a mellkasára csaptam. Inge alól egy pillanatra kikandikált tetoválásokkal tarkított mellkasa, amitől nyeltem egy hatalmasat. Érdes ujjai a nadrágom korcával játszottak.
- Ne próbáld elterelni a gondolataimat, Malik! Rengeteg megbeszélnivalónk van! Hallod? - dörrentem rá már-már hisztérikusan, mire rekedtesen felnevetett. Megáll az eszem ettől a palitól! Van pofája kiröhögni egy ilyen komoly téma közepén? Átgondolja egyáltalán, mielőtt cselekszik?
- Nem is tudod, milyen ellenállhatatlan vagy, amikor dühösen kikelsz magadból. Piszkosul feltüzelsz - dünnyögte fülembe s közben puszikkal szórta be az említett testrészt. Alsó ajkam harapdáltam, nehogy felnyögjek a jóleső érzéstől. - Annyira kívánlak, Sandy.
- Nem fogok veled ágyba bújni, amíg titkolózol - húzódtam el a férfitől, karjaimat pedig összefontam a mellkasom előtt. Zayn égnek emelte tekintetét. - Nehezedre esne őszintének lenned velem?
- Nem erről van szó, csak... - túrt a hajába, miközben leült az ágyra és megvált a zakójától. Kíváncsian vártam magyarázatát. Kezdtem besokallni attól, hogy szinte semmit sem közöl velem. - Mondhatnám, hogy fogalmam sem volt arról, hogy Bella meg te testvérek vagytok... Igenis tisztában voltam vele, csak nem tudtam, hogyan mondhatnám el neked. Nem volt olyan helyzet, amiben közölhettem volna veled.
- Gyenge kifogás - vágtam rá epésen. A milliárdos tanácstalanul széttárta karjait. Hangja bizonytalanul csengett. - Próbálok megváltozni, de rendkívül nehezen megy. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy valakit beavassak az életem apró-cseprő dolgaiba, titkaiba.
- Megértem, de ez a kis titok rám is ugyanúgy tartozik - kértem ki magamnak rögtön s hajamba mélyesztve ujjaimat leültem a férfi mellé, aki arrébb araszolt tőlem. A szexuális frusztráció tisztán leolvasható volt az arcáról. - Nem szeretném elismételni, mire van szükségem. Ha neked nem felel meg, akkor nekünk nincs miről beszélnünk. Ezt szeretnéd?
Hevesen megrázta a fejét és a következő pillanatban lecsapott ajkaimra. Alaposan feltérképezve számat döntött a hátamra, majd fogait végigfuttatta a nyakamon. Egy harapást sem ejtett meg bőrömön. Mielőtt megvált volna ingétől, egy rövidke kopogást követően Bella dugta be fejét a résnyire kinyitott ajtón. Kuncogva a szája elé kapta a kezét. Fejemet Zayn mellkasának döntöttem, aki várakozóan pillantott Bells felé.
- Örülök, hogy megbeszéltétek a dolgaitokat! Nem is akarok zavarni tovább, csak szólni akartam, hogy elmegyek kicsit sétálni meg bevásárolni. Élvezzétek ki a távollétem! - kacsintott elsősorban rám, aztán el is tűnt a szemünk elől.
- Hihetetlen, min mentetek keresztül - motyogtam alsó ajkam rágcsálva. A sírás fojtogatott, már harmadjára. - Az én életem ehhez képest tündérmese, egy aprócska bibivel megáldva.
- Most már egyenesbe jön minden - húzta mosolyra ajkait, aztán ránk terítette a pokrócot. Másodpercek leforgása alatt álomba szenderültem.
***
A reggel nem a nappaliban, hanem Zayn hálószobájában ért. Annyira ki voltam ütve este, hogy nem érzékeltem semmit. Arra sem ébredtem fel, hogy a milliárdos megszabadított a ruháimtól, valószínűleg megfürdetett s belebújtatott egy pólóba meg egy bokszerbe. A köszönetemet garantáltan nem teszi majd zsebre. Miután valamelyest magamhoz tértem, leslattyogtam a konyhába. Húgom az asztalnál ült és egy banánt bontott ki álmosan.
- Szia! - mentem oda hozzá és mindenféle magyarázkodás nélkül magamhoz öleltem. Kuncogva viszonozta, aztán elém rakta a gyümölcsöstálat. - Zayn korán elment dolgozni, de megígérte, hogy reggelire visszaér és hoz valami laktatóbbat.
- Remek - bólintottam unottan. Semmi hangulatom nem volt a férfihoz, de mindenképpen beszélnem kell vele. Egyetlen egy dolgot tudtam benne értékelni, mégpedig azt, hogy nem hagy minket éhen veszni. - Hogy aludtál?
- Kavarogtak a gondolataim. Még most sem tudom felfogni, hogy egymásra találtunk - mosolyodott el szégyenlősen, mire megfogtam asztalon pihenő kezét. Biztonságot keresve kulcsolta össze ujjainkat, majd felsóhajtott. - Hogyan fogjuk tartani a kapcsolatot? Mert nem akarok sokáig messze lenni tőled.
- Költözz hozzám! - vágtam rá gondolkodás nélkül. Ennél egyszerűbb megoldást nemigen találhatnánk. - A nappaliban elfér még egy ágy és a fürdőszoba is elég lenne kettőnknek.
- Nem is tudom... Egy darabig még itt maradok, aztán meglátjuk - harapott bele egy almába, miközben tekintete a nyíló bejárati ajtó felé terelődött. Ajkait izgatott mosolyra húzta. - Megérkezett a várva várt reggeli!
Zayn sugárzó arccal, igencsak kiöltözve libbent át a konyha küszöbén. Egy-egy puszit lehelt a fejünk búbjára, aztán megterített és kipakolta a még meleg péksüteményeket. Gyomrom nagyot kordult, ahogyan beleharaptam a csokoládéval leöntött és megtöltött croissant-ba. Bella sejtelmes vigyorral az arcán futtatta közöttünk a tekintetét.
- Ha valamit mondani szeretnél, rajta! - biztattam felvont szemöldökkel, direkt kerülve a mellettem ülő férfi tekintetét. Bells legyintett egyet. - Olyan furcsán viselkedtek most. Komolyan, mint két idegen. Hol a tűz, hol a romantika?
- Még alszik, elég régóta - köhintettem, mire Zayn a combomra vezette kezét és belemarkolt a combomba. Felszisszentem. - Ne érj hozzám!
- Vihar az Paradicsomban - fojtotta vissza nevetését húgom, mire bokán rúgtam és megráztam a fejem. Pufogva masszírozni kezdte a rúgás helyét. - Ez nem volt szép... Rád férne egy dühlevezetés...
- Kezeskedem róla, hogy megtörténjen - szólalt meg a milliárdos, én pedig kis híján arcon köptem a testvéremet. Nagyot nyelve megköszöntem a finom sütiket, aztán felsiettem a hálóba. Megágyaztam, fogat mostam és a gardróbban talált, női ruhadarabok közül magamra aggattam néhányat. Hajamat alaposan átfésültem s már készültem volna lemenni a húgomhoz, ha Zayn nem termett volna előttem. Felsóhajtottam. - Mit akarsz?
- Olyan rideg vagy velem. Mi a baj? - kérdezte értetlenkedve, miközben fedetlen csípőmre simította kezeit. Háborogva felvontam a szemöldököm. - Komolyan, meg mered kérdezni? Mégis mikor akartad elmondani, hogy a húgom a mostohatestvéred? Már másodjára húzod keresztül a megállapodásunk! Még mindig nem tudom, minek hurcoltál ide...
Tajtékoztam a dühtől. A maffiavezért cseppet sem hatotta meg kirohanásom. Sőt. Idiótán vigyorgott, szemei pedig vágytól csillogtak. Idegesen a mellkasára csaptam. Inge alól egy pillanatra kikandikált tetoválásokkal tarkított mellkasa, amitől nyeltem egy hatalmasat. Érdes ujjai a nadrágom korcával játszottak.
- Ne próbáld elterelni a gondolataimat, Malik! Rengeteg megbeszélnivalónk van! Hallod? - dörrentem rá már-már hisztérikusan, mire rekedtesen felnevetett. Megáll az eszem ettől a palitól! Van pofája kiröhögni egy ilyen komoly téma közepén? Átgondolja egyáltalán, mielőtt cselekszik?
- Nem is tudod, milyen ellenállhatatlan vagy, amikor dühösen kikelsz magadból. Piszkosul feltüzelsz - dünnyögte fülembe s közben puszikkal szórta be az említett testrészt. Alsó ajkam harapdáltam, nehogy felnyögjek a jóleső érzéstől. - Annyira kívánlak, Sandy.
- Nem fogok veled ágyba bújni, amíg titkolózol - húzódtam el a férfitől, karjaimat pedig összefontam a mellkasom előtt. Zayn égnek emelte tekintetét. - Nehezedre esne őszintének lenned velem?
- Nem erről van szó, csak... - túrt a hajába, miközben leült az ágyra és megvált a zakójától. Kíváncsian vártam magyarázatát. Kezdtem besokallni attól, hogy szinte semmit sem közöl velem. - Mondhatnám, hogy fogalmam sem volt arról, hogy Bella meg te testvérek vagytok... Igenis tisztában voltam vele, csak nem tudtam, hogyan mondhatnám el neked. Nem volt olyan helyzet, amiben közölhettem volna veled.
- Gyenge kifogás - vágtam rá epésen. A milliárdos tanácstalanul széttárta karjait. Hangja bizonytalanul csengett. - Próbálok megváltozni, de rendkívül nehezen megy. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy valakit beavassak az életem apró-cseprő dolgaiba, titkaiba.
- Megértem, de ez a kis titok rám is ugyanúgy tartozik - kértem ki magamnak rögtön s hajamba mélyesztve ujjaimat leültem a férfi mellé, aki arrébb araszolt tőlem. A szexuális frusztráció tisztán leolvasható volt az arcáról. - Nem szeretném elismételni, mire van szükségem. Ha neked nem felel meg, akkor nekünk nincs miről beszélnünk. Ezt szeretnéd?
Hevesen megrázta a fejét és a következő pillanatban lecsapott ajkaimra. Alaposan feltérképezve számat döntött a hátamra, majd fogait végigfuttatta a nyakamon. Egy harapást sem ejtett meg bőrömön. Mielőtt megvált volna ingétől, egy rövidke kopogást követően Bella dugta be fejét a résnyire kinyitott ajtón. Kuncogva a szája elé kapta a kezét. Fejemet Zayn mellkasának döntöttem, aki várakozóan pillantott Bells felé.
- Örülök, hogy megbeszéltétek a dolgaitokat! Nem is akarok zavarni tovább, csak szólni akartam, hogy elmegyek kicsit sétálni meg bevásárolni. Élvezzétek ki a távollétem! - kacsintott elsősorban rám, aztán el is tűnt a szemünk elől.